A második világháború egyik legjellegzetesebb fegyvere a szovjet PPS géppisztoly. Fejlesztését nagyban elõmozdították a szovjet hadvezetés keserû tapasztalatai, melyeket a szovjet-finn háborúban, illetve a németek támadásának elsõ szakaszában szereztek. Az elõbbi során saját bõrükön érezték meg a finn géppisztolyos egységek hatékonyságát, a második katasztrófa idején pedig rengeteg kézifegyvert vesztettek, valamint több fegyverüzemük is kiesett a termelésbõl. Ezen tényezõk hatására kezdõdött meg egy könnyen, gyorsan elõállítható, hatásos fegyver tervezése. A Georgij Spagin által 1941-ben kifejlesztett PPS megfelelt ezeknek az igényeknek. A jellegzetes csigatárral (közismert nevén: dobtárral) szerelt "gitár" nem volt minõségi termék, de szélsõséges körülmények között is mûködött. Hátrányait azzal is ellensúlyozni tudták, hogy igen sok készült belõle, és nagy tömegben vetették be. Egész egységek voltak, melyek semmilyen más fegyverrel nem voltak felszerelve. A Szovjetunióban az 50-es évek végéig, a csatlósállamokban valamivel tovább maradt hadrendben.