A második világháború elején az amerikai hadsereg kifejezte egy olcsón, tömegméretekben elõállítható géppisztoly iránti igényét. A benyújtott pályázatok sikertelensége miatt végül létrehoztak egy hadseregen belüli tervezõcsapatot, amely megalkotta a M3 jelû (alakja után "zsírzó puska" gúnynevû) fegyvert. A robosztus, egyszerû M3 1942 végén állt szolgálatba. Tûzgyorsasága alacsony volt, de lehetõség volt egyes lövéseket is leadni vele. Mint a tömegesen gyártott fegyvereknek, ennek is több problémája akadt, a brit Sten-hez hasonlóan itt is fõleg a tár volt kritikus pont, de a korai változatoknál a gyengébb minõségû anyagok is gondot okoztak. Ezek kicserélése után viszont egy hatékonyan alkalmazható gyalogsági fegyvert kaptak, mely egészen 1960-ig hadrendben maradt.